Határkő

Három hét múlva kiderül, hogy jól döntött-e Budapest amikor a magyarok szavazataiért versengő két jelentős politikai alakulat közül kitartott az "ortodox" MKP mellett az Orbán-kormány, s nem az asszimilánsnak tartott MOST-HÍD pártot választotta.

1920. június 4-én írta alá Párizsban a versailles-i kastély parkjában álló Nagy-Trianon palota Cotelle-csarnokában a magyar kormányküldöttség az I. világháborút lezáró és egyben a történelmi Magyarország megszűnését is jelentő békeszerződést.




Az ország területe 283 ezerről 93 ezer négyzetkilométerre, lakosainak száma pedig 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. Magyarország számára ezzel jogilag is véget ért a háború, amely más országoktól eltérően nem 1918 őszéig, hanem 1920 márciusáig tartott.

Sokat kell még izlelgetnünk a gondolatot a következő időszakban: immáron nem Markó Béla az RMDSZ szövetségi elnöke.

Markó Béla

Fotó: Szatmár.ro

Markó Bélát lehet szeretni vagy épp nem szeretni: vele és pártjával valaki vagy tud azonosulni vagy éppen elfordul tőle, és rossznak tartja - átmenet nincs. Az RMDSZ a végletek pártja.

De most ezen írásban talán nem is az a fő cél, hogy ezt a kérdést boncolgassuk, hiszen a jövőt - amit immáron Kelemen Hunor neve fémjelez majd - még nem láthatjuk előre, hogy mi is következik.

Ami engem illet - anyaországiként - úgy látom jól döntött az RDMSZ, bölcsen döntött, hogy a lehetséges alternatívák közül a folytonosságra (azaz vélhetően a "Markói út" folytatására) szavazott. Nem akarom bántani és nincs is okom rá, hogy rosszat mondjak Eckstein-Kovács Péterrre, vagy éppen a budapesti hátszéllel bíró Olosz Gergelyre.

Viszont ami Eckstein-t illeti "ellene" a nálunk méltán szitokszóvá vált liberális irányzat képviselete, míg Olosz "ellen" pedig a ráeröltetés szándéka szólhat.

Ami Markó Bélát illeti: bizonyosan lezártul most egy korszak az RMDSZ életében, még akkor is ha vélhetőleg Kelemen hasonló retorikát folytat majd a jövőben.

Ha nem is pártalapító, de 1994 óta azt irányító nagyformátumú költő-politikus az aki kortársunk lehet Markó személyében.Pártja és az erdélyi magyarság bizonyosan sokat köszönhet személyének és eddigi munkájának is.

Persze biztosan lehetett volna másképp, esetleg jobban csinálni, de véleményem szerint sokkal rosszabbul is.

II. János Pál pápa néhány évvel ezelőtti halála volt hasonlatos számomra a mostani eseményhez: amióta sejtek valamit a világból - s ezzel a 25-30 közötti generáció tagjai ugyanígy vannak - akkor mindig is II. János Pál volt a "A pápa" és elképzelhetetlennek tünhetett, hogy más is betöltheti azt a tisztséget, hiszen ebbe nőttem bele.

Így volt ez Markó Bélával is. Amikor a 90-es évek második felében kezdtem ráeszmélni a világ dolgaira, s a Duna Tv híradóját ízlelgetni már akkor is ő volt az akit szinte egyszemélyben - persze Tőkés mellett - az erdélyi magyarsággal azonosítani lehetett.Markó Béla volt az RMDSZ közel két évtizeden át.

Persze nyilván tudom én, hogy a világ rendje a változás és megújulás, és azzal is tisztában vagyok, hogy semmi sem tart örökké: emberek jönnek és mennek. A világ változik.

De mégis azt gondolom még hosszú hónapok telnek majd el addig, míg ráeszmélünk - főképp Erdélyben - hogy valami megváltozott az életünkben: már nem olyan mint régen...

Én magam "megszavazom az esélyt" Kelemen Hunornak és kiváncsi várom, hogy mit is tud, és mit is fog elérni pártjában a következő időszakban. Életkora alapján mindenképpen meg van az esélye arra, hogy Markóhoz hasonlóan legalább bő másfél évtizeden át irányítsa pártját - ennek ellenére nem hiszem, hogy így történik majd. De most még a "startpisztoly" eldördülte utáni pillanatokban még szurkolok neki, hogy így legyen... Aztán majd meglátjuk. A jövő most kezdődik.

Kelemen Hunor

Fotó: Erdély.ma

Az elmúlt napok egyik legfontosabb híre volt, a felvidéki kettős állampolgárság elleni szlovák szabályozás várt eltörlése, azaz hivatalosan se lehessen senkit felelősségre vonni azért mert visszaveszi magyar állampolgárságát.

Végigjárta már a hirportálokat, hogy miképp is történt az eset - négy kormánypárti képviselő kiszavazott és így elnapolták a törvény tárgyalását, majd később bejelentették: kormányjavaslatként került a törvényhozás elé az ügy. - így nem mennnék most részletekbe.

Sokkal érdekesebb valójában az ami a hír mögött van - most erről szólnék pár mondatot.

Mint ismert Jan Slota, akit a szlovákai politikai élet aktuális magyarellenes vezetőjeként tarthatunk számon nemrégiben igen csúnyán összeveszett eddigi alelnökével, s mondhatni korábbi fő bizalmasával Anna Belusovával. Olyannyira, hogy utóbbit ki is zárták az SNS-ből, viszont a törvényhozásban továbbra is a frakció tagja maradhat.

Miért is fontos ez? Úgy tünik, hogy a Szlovák Nemzeti Párt (SNS)-en belül megbomlott tehát az eddigi - legalábbis látszati egység - Belusova szerint Slotával rövidesen vége lehet a "nagymúltú" pártnak. És itt jön a képbe az állítólagos "renitensen kiszavazó" 3 SaS-es képviselő szerepe.

Sulik és Matovic

Fotó: Bumm.sk

Azért beszélek most már csak 3-ról, mert elképzelhető, hogy negyedik - más pártban ülő - társuk csak ostobaságból nyomott nem-gombot a minap, míg a három renitens, élükön Igor Matovic-csal egyáltalán nem "észjátszásból" tették amit tettek.

A fent említett Belusova egyébként tavaly nyáron nemes egyszerüséggel pofonvágta az SNS babérjaira törő "új antimagyart", az Új Szó cikke szerint.

Nézzük az opciókat. Egy mélyrepülésben levő SNS-sel állunk szemben, amely Slotával úgy tünik nem képes a megújulásra, miközben mögötte jelentős számú szavazóbázis van. Azaz ha az SaS "gesztust tesz" az ortodoxok felé, akkor szavazatokra tehet szert  a táborukban úgy, hogy közben nem veszít jelentős számú "saját" szimpatizánst sem mert nem a fő sodrás azaz nem a párt hivatalos vezetése ment szembe a kettős állampolgársággal.

Azon túl tehát, hogy a figyelem most Matovic-ra - mint kvázi új magyargyűlölő-politikusra irányult, egy jól megkoreografált lépéssel akár az SaS is pozicionálhatta magát tudatosan az SNS-pozicióira és szavazóira hajtva abba az irányba, s mindezt anélkül, hogy nyiltan fel kellene vállalnia, vgy konfrontálódnia.

Lehet tehát, hogy egy ügyesen előkészített tudatos színjáték az ami jelenelg zajlik Felvidéken s így próbálhatna a zavarosban szavazókat halászni az SaS.

De az sem kizártható - sőt alaposan feltételezhető - hogy a pártalapítást fontolgató Matovic saját magát akarta inkább a nacionalizmust zászlaja alá pozícionálni, akkor pedig az SaS vétlen a történtekben.

Persze közben tudjuk, hogy igazából ennek a törvénymódosításnak valódi jelentősége nincs és nem is lett volna - azon túl, hogy demokratikusnak tartott országként elvárható lenne a gesztus az örök kerékkötő Szlovákiától - hiszen Budapest eddig sem adott információt egyetlen államnak arról, hogy az adott személy állampolgára-e azaz nyugodtan kérelmezheti bárki a Felvidéken ma is az állampolgárságot, valódi szankció nem fenyegeti ugyanis szinte lehetetlen ennek bizonyítása szlovák oldalról.

Kelemen Hunor, az RMDSZ - egyelőre kettő közüli - egyik szövetségielnök-jelöltje azt találta mondani a minap az egyik erdélyi újságnak, hogy " a Fidesszel szót lehet, szót kell érteni, ismét csak azt az elvet követve, hogy a partnerség fontos."

Ezt megírta a Magyar Nemzet is ma délelőtt, amely tovább is idézte Kelement: "A partnerségnek pedig a lényege az, hogy egymásra oda kell figyelni, egymást meg kell érteni, de a döntéseket külön-külön hozzuk meg” – mondta Kelemen Hunor.

Így tehát a két elnökjelölt csatájában szinte biztosan Kelemen mellett teszi majd le a voksát az anyaországi kormánypárt - miután Echstein-Kovács Péter, pedig a liberális irányzatot képviseli.

Máskérdés, hogy mennyire volna ezt célszerű nyiltan felvállalni a Fidesznek - mármint Kelemen esetleges támogatását - hiszen az elmúlt hónapokban két esetből kettőször nem a magyar kormány által preferált magyar párt győzött a vetélkedésben. Így Kárpátalján alulmaradt a KMKSZ, a rivális UMDSZ-el szemben, míg a Felvidéken pedig az MKP, ha kevéssel is de kiszorult a törvényhozásból, az asszimilánsnak mondott vegyespárt, a MOST-Híd pedig rendkívül jól szerepelt.

Az is kérdés, hogy az amúgy a Makró-i irányzatot követő, és nyiltan erős jobboldali nézeteket valló Kelemen Fidesz-orientáltsága mennyiben egyoldalú és önkéntes? Azaz a Fidesz "megkörnyékezte-e" mintegy "beágyazni" próbálva magát az RMDSZ-be, azaz élvezi-e Orbán Viktor támogatását?

A helyzet már csak azért is pikáns a magyar pártok szempontjából Erdélyben: mert végsősoron mindhárom számottevő tömörüléshez van köze a Fidesznek.

Vegyük sorra a legegyértelmübb okokat, hogy miért is:

1. RMDSZ: mindkét párt az Európai Néppárt tagja, és EP-képviselőik is egy frakcióban foglalnak helyet.

2. MPP: Szász Jenő pártjának alapítása körül néhány éve nagy reményekkel bábáskodott a Fidesz, ő azonban nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket és megszorongatni sem volt képest az RMDSZ-t, amely ugye elméletben a fenti okból ugyancsak Fidesz-kötődésű lehetne

3. EMNT: Tőkés László által fémjelezett szervezet - egyelőre még nem párt, de jó úton halad afelé - talán a leginkább kusza kötődésű. Tőkés RMDSZ-színekben jelenleg is EP-képviselő, míg az előző ciklusban épp az RMDSZ óvása miatt nem ülhetet be, akkor még mint független (EMNT támogatással) az Európai Néppárt soraiba Brüsszelben. Ráadásul csakúgy mint Szász, az ugyancsak székelyföldi származású Tőkés is az RMDSZ-ből indult, Szásszal szemben viszont alkalmanként még vissza-vissza tér oda közös jelöltség vagy lista érdekében.

Nem kérdés, hogy a legnagyobb budapesti hátszéllel jelenleg Tőkés csoportja bír Erdélyben, hiszen Szász Jenőt gyakorlatilag leírhatta a Fidesz, miután néhány székelyföldi település vezetésén túl egyébre nem vitte eleddig.

Kérdés mi történik akkor, ha Kelemen Hunor lévén nyiltan jobboldali irányultságú elnöke lesz az RMDSZ-nek? Visszavonja-e pártalapítási szándékát, smintegy visszatér az RMDSZ amúgy sem egysíkú szerveztébe (liberálisok, jobboldaliak és keresztények hármassága jellemzi). Azaz nem csak egy b-tervről van-e szó arra az esetre, ha a felvidéki Most-párthoz hasonló - közép-európai szinten mindenképpen - kártékony liberális eszmét valló Echstein-Kovács Péter és köre kerekedne felül a februári választáson.

Ugyancsak kérdés, hogy ha nyer is Kelemen képes lesz-e olyam emblematikusan irányítani a Szövetséget, mint Markó tette az elmúlt közel húsz év során?

Ha tehát nem alakulnak kedvezően a dolgok, akkor jövő nyárra - mivel a romániai törvények szerint ilyen hosszadalmas és bonyolult egy párt megalapítása - már csatasorba állhat a jobboldali-egyházi gyökerekkel bíró Erdélyi Néppárt (ENP) amely így eléletben könnyedén legyőzhetne a magyar szavazatokat illetően egy liberális, vagy éppen haloványan pislákoló jobboldali irányúltságú RMDSZ-t.

Legalábbis elméletben, hiszen akár még csak a felvidéki válaszátsok éjszakáján sem adtak volna sokan egy lukas garast sem Bugár Béla Most-pártjának sikeréért.

Azaz a választó döntése kiszámíthatatlan, néha hiába mutatnak ezt vagy azt a hivatalos mérések: ha a kacsa nem tud úszni nem a víz a hülye - szögezhetjük le.

Láttunk már hasonlót a 2009-es magyarországi EP-választáskor is, amikor is a Jobbik messze túlszárnyalta a várakozásokat, s nem csak képviselethez jutott, de igen markánsan jelen tud lenni az Európai Parlamentben, három képviselője révén.

Vagyis mutathanak bármit a számok, és lehetnek akármilyenek akár a budapesti várakozások is, az élet és a predesztinált kisebbségi sors keresztülhúzhatja a számításokat.

Így tehát vélhetőn jövő nyáron, ha Kelemen is elnök lesz (és erre "áldását" is adta Budapest),  és Tőkés is pártot alapít valamiképp vagy egységbe kell kovácsolnia számottevő - mivel az MPP-t nem sorolnám ide - "táborát" a Fidesznek Erdélyországban, vagy pedig dönteni kell közöttük.